Az igazság harmadik(?) oldala

Előzmények:

Olyan egyszerűen persze ezt az egész ügyet nem lehet lezárni. Befejezésként csak akad még egy történet amit el kell mesélnem, hogy teljes legyen a kép, meg persze hogy trilógiának nevezhessem :).
Aki a korábbi “epizódokat” olvasta, az mostanra tudja, hogy azt ígértem hogy amennyiben visszakapom a készüléket, visszavonom a rendőrségi feljelentést, valamint hogy a GYSEV-nél is szólok, hogy részemről az ügy lezárva, tegyenek belátásuk szerint (azt sehol soha nem mondtam senkinek hogy nem jelenítem meg a történetet a saját privát blogomon, szigorúan nevek nélkül). Utóbbit egyszerű volt megtenni, csak bementem és megmutattam a telefont, és mondtam hogy befejeztem az ügyet, valamit ott is szóltam, hogy bemegyek a rendőrségre és lezárom az egészet (a blogpost ekkor már kész volt).

2014.04.03 10:45 - Sopron, Rendőrkapitányság

A rendőrségre viszont visszajutni nem volt egyszerű. A munkám és a kedves portás miatt kb. 2 hetembe telt míg ma végre sikerült bejutnom ahhoz a személyhez aki az ügyemet intézi. A mai nap különleges nap lehet. Kisebb gyomorideggel mentem már be eleve az épületbe, aztán meg azt hittem valami párhuzamos világegyetembe csöppentem. Minden amit eddig írtam a rendőrségről a feje tetejére állt. A portás készséges volt, segített kideríteni kinél van az ügyem, szó szerint megállás nélkül telefonálgatott egész addíg míg elő nem kerítette az illetőt. Emberünket sikerült megtalálni, és volt ideje fogadni is, úgyhogy talán ha 5 percet kellett várnom. Csak kapkodtam a fejem, úgy követték egymást az események. Egyből felmentünk (gondolom) az irodájába, átmentünk tegeződésbe és teljesen kötetlen hangnemben elbeszélgettünk róla hogy mi is történt és hogyan. Megtudtam, hogy egy bírósági rendelet miatt tömegközlekedési eszközön ottfelejtett tárgy nem-visszaszolgáltatása minden esetben lopás, ha pl utcán, padon hagyom el, akkor nem, de buszon, vonaton minden esetben. Beszélgettünk a lehetőségeimről. Említettem, hogy nekem meglett a telefonom, én nem akarok ebből balhét, kb innentől lesz*rom a dolgot. Kiderült azonban hogy ahogy én azt elképzeltem, feljelentést visszavonni, kvázi nem lehet, mert folyamatban van egy nyomozás, és azt le kell zárni valahogy. Akármit mondok, minden le lesz ellenőrizve. Fel is merült pár verzió amit esetleg “mondhatnák” hogy hogy került meg a készülék, de annak a vége mindig az lett, hogy valamilyen módon a családom, vagy én járnánk rosszul. Se hamis tanúzásba nem akarok keveredni, se nem akarom hogy a rokonságnak, ismerősöknek emiatt a rendőrségre kelljen futkosni. Akármit “hazudnák”, mindíg valahogy rám/ránk csapna vissza, erre pedig nem vagyok hajlandó (még jó). Kihallgattak tanúként, kérték adjam elő a teljes történetét a telefon megkerülésének, amit meg is tettem (kvázi előadtam a blogbejegyzést). Innentől hogy milyen irányba megy tovább a történet, már nem az én kezemben van. Biztos ami biztos alapon kaptam egy “privát” telefonszámot, arra az esetre ha valaki “keménykedni” próbál velem, mert hát valljuk be a dolog bent van a pakliban, idézem: “csak hívj fel aztán akkor őket is hozzácsapjuk az ügyhöz” (Igaz “tata”?).

Úgyhogy a rendőrség tovább dolgozik, hiába került elő a készülék. És amit a mai nap láttam és tapasztaltam, amiatt úgy érzem bocsánattal tartozom minden ott dolgozó rendőrnek. A mai ügyintézésem olyan volt, hogy nem tudok semmi olyat mondani amivel annak a menetén javítani lehetett volna. Mikor megláttam az aktát amit elémraktak és láttam hogy igenis történt érdemi nyomozás (ekkor már az invitel-től pl kikérték hova tartozott az IP amin a telefon online ment csornán), mikor olyan emberek elé jutottam akikkel lehetett normálisan beszélni, mikor nem az volt a reakció hogy azonnal lepattintsanak, akkor gondolkoztam el először azon a dolgon, hogy talán csak a soproni kapitányság PR oldalával van baj. Azzal viszont nagy. Ha mindenki azzal az oldalával szembesülne a rendőri munkának mint ma én, sokkal-sokkal kevesebb kritika érné “a ház elejét”. Persze értem én hogy sok idióta van akivel foglalkozni kell, ezt nekem aztán nem kell bemutatni, de akkor sem szabadna kvázi elzavarni mindenkit.

Ennyi. Remélem mindenki jól szórakozott (én nagyon), és remélem a történet segítséget, támpontot nyújt másoknak akik hasonló helyzetbe kerültek.

Kérdésekre, anyázásokra, szívesen válaszolok :).