Egy telefonlopás margójára

További részek:

Előszó

Ez egy hosszú post lesz. Na nem mintha minden vágyam az lenne hogy véresre írjam az ujjaimat, simán csak arról van szó hogy igyekszem pontosan, részletekre kiterjedően összefoglalni telefonom eltulajdonításának, keresésének és végül sikeres megtalálásának történetét. Elmesélem mire számíthat aki ilyen helyzetbe kerül, milyen segítségre számíthat a rend bátor őreitől, illetve mit érhet el néhány tettre kész barát, illetve kolléga segítségével. A történetben felhasznált helyszínek valósak, a neveket viszont nagyrészt kiszedtem, nehogy már még engem b@szogassanak személyi jogokkal, meg ilyen hülyeségekkel. Az a mintegy 20 barát, ismerős, családtag aki aktívan részt vett az akcióban, úgyis tudja magáról hogy kicsoda, másnak pedig a tanulság levonásához nincs szüksége ezekre az adatokra.

Hogy a kiinduló helyzetet megértsd, némi infó rólam. Igazi, vérbeli geek (magyarul talán "kocka") vagyok. Olyan geek aki teljesen más körben dolgozik mint amit egy ilyen érdeklődésű embertől elvárt lenne. Szabadidőmet számítógépek, és egyéb kütyük társaságában töltöm, és mindeközben a vasúton, kalauzként dolgozom. Dolgoztam a GYSEV-en is, ami szintén helyzeti előnyt jelentett a későbbiekben. Tolvajunknak ez lett a veszte. Azt hiszem mindent letisztáztunk, úgyhogy csapjunk is bele.

2014.02.28 - 00:05 Sopron, GYSEV pályaudvar

Édesanyámmal a Győr felől Sopronig közlekedő személyvonattal érkeztünk be az állomásra. Másnap reggelre egy Svájci kirándulás volt betervezve, úgyhogy picit fel voltunk turbózva, meg velünk volt egy adag koffer is. E kettő dolog szerencsétlen együttállásának következtében, sikeresen fent hagytam a vonaton a pár hónappal korábban vásárolt, kb 130-140000 Ft értékű Nexus 5 telefonom. Szóval leszálltunk, és elindultunk hazafelé. Kb 2-2,5 perccel később észrevettem hogy valami nem stimmel, szóltam anyámnak hogy várjon meg, és uccu vissza a vonathoz. Majdhogynem biztos voltam a sikerben, mert alig telt el 3 perc, és mert emlékeztem hogy senki más sem volt a kocsiban rajtunk kívül. Beugrottam a vonatba, végigszaladtam a mi kocsinkig, és a telefon bizony eltűnt. Emlékeztem hogy leszállásnál láttam elöl a takarítószemélyzetet beszállni. Végigrohantam a teljes vonaton, de ekkor ők már kiszálltak, és a vonat mellett álltak. Totál stresszben odaszaladtam hozzájuk, köszöntem, és megkérdeztem nem-e találtak véletlen a vonatok egy fekete mobiltelefont, mert pár perce hagytam fent. A válasz nemleges volt, ellenben mindenki nagyon kedvesen odajött a "helyszínre" és körülnézett velem, nincs-e leesve valahova.

Eszembe jutott, hogy a telefonra (mint minden eszközömre) fel van telepítve a Cerberus nevű nyomkövető szoftver. Viszont hogy használni tudjam, internet közelébe kellett kerülnöm. Nyomás ki a váróteremhez, ahol gyorsan lenyúltam anyám telefonját, és a sajátom után indultam. Messzire nem kellett mennem, a nyomkövető ekkorra a telefont (beltér miatt) ~50 méteres pontossággal a kocsirendező helyiség épületébe helyezte. Alaposan körbejártam a helyet hogy biztos legyek a dolgomban, bekapcsoltam a telefonon a szirénát (hátha meghallom) és bementem. Szépen elmondtam mi a helyzet, hogy a nyomkövető itt mutatja a telefonom, és hogy nem akarok balhét, ha most visszakapom a készüléket, nem lesz se rendőr, se balhé, mindenki megy a dolgára. Senki sem jelentkezett, úgyhogy kijöttem az épületből és tárcsáztam a rendőrséget.

A rendőrségtől hárman jöttek ki, barátságosak, segítőkészek voltak, elmondtam a helyzetet, mivel kiismertem magam a helyszínen, segítettem nekik bejutni az akkor már bezárt állomásra. Állításuk szerint túl sok lehetőségük nem volt, kicsit megrezzegették a takarítókat, és ők is elismételték hogy ha most előkerül a készülék akkor minden el van felejtve, viszont mivel a készülék ~130e Ft, ha nem kerül elő akkor nem szabálysértésről van szó, hanem bizony bűntényről. Az épületben mindenki fel volt háborodva, hogy mit képzelek, meg mi az hogy rendőrt hívok, meg hogy menjek be és kutassam át a szekrényeket, meg ilyenek. Végül is abban maradtunk a rendőrökkel hogy ők felveszik a jegyzőkönyvet, és az alapján eljárás indul, meg hogy ők teljesen optimisták, mert IMEI alapján be tudják mérni a telefont és tuti meglesz. Mivel ekkor már bőven 01:00 után jártunk, és durván 3,5 óra múlva kelnem kellett, rájuk hagytam a dolgot, megköszöntem a segítséget és elmentem haza aludni.

2014.02.28 ~ 09:00 - Úton Zürich felé

Útközben rá-ránéztem a nyomkövetőre, és úgy tűnt mintha kicsit odébb mozdult volna a készülék, úgyhogy megkértem egy állomáson dolgozó barátom, nézzen körbe a peronon. Attól tartottam, hogy a tolvajnak esetleg túl forró lett a készülék, és megszabadult tőle egy kukában. Szerencsére nem erről volt szó, simán csak a GPS pontatlansága miatt látszott mozdulni a készülék. Időközben nevezett ismerős tovább adta az infókat saját rendőr ismerősének aki a délelőtt folyamán felhívott. Mondta hogy addig nem tudnak elkezdeni semmit foglalkozni a dologgal, feltétlen vigyem be a telefon papírjait, egész konkrétan valamit amin az IMEI szám látható. Nagyon fontos, mostazonnal-nagyongyorsan vigyem be. Ekkor már igencsak Ausztriában jártunk, szóval megkértem húgom lépjen be a papírokkal.

Bent a rendőrségen az első akadályt a portás jelentette. Számára teljesen érthetetlen volt, hogy nem én vagyok ott az adatokkal. Látszólag ez olyan hatalmas lelki traumát okozott neki, hogy nem is nagyon tudta mihez kezdjen, úgyhogy veszett telefonálgatásba kezdett. Negyed óra múlva megérkezett az illetékes elvtárs, akitől végül is megtudtuk hogy az ügy még nem lett kiadva senkinek, majd ő jól odarakja az IMEI-t a papírokhoz, és akkor mindenki boldog lesz. Ebbe így bele is nyugodtunk, volt egy nagyszerű kirándulásunk, jól éreztük magunkat. A telefon a második napon lemerült, a nyomkövető jele elhalt.

2014.03.11 - 19:59 - Az első életjelek

Egyszer csak emailem jött:

Azonosítatlan SIM kártya került az Ön készülékébe.
IP address: 79.120.145.36
Hely: XX.61789,XX.25185 - http://maps.google.com/maps?q=(XX.61789,XX.25185)

Pontosság: 43m
Cím: 9300 Csorna XXXX út XX

Azonnal felmentem a nyomkövető progi oldalára, és megpróbáltam fényképet készíteni a telefon előlapi kamerájával, de sajnos túl sötét volt a szobában, úgyhogy csak egy fekete képet kaptam vissza. Csináltam screenshotot, megnéztem mit csinál a készülékkel. Első dolga volt hogy leformázza, gondolta így meg tud szabadulni a nyomkövetőtől. Nem nyert :). Ezután még arra volt időm, hogy kiírassam a képernyőre hogy adok neki egy utolsó esélyt hogy visszaadja a készüléket, és hogy hogy tud elérni. Kinyomta, majd a telefon offline ment.

2014.03.12 - 09:15 - Ismét a rendőrségen

Miután volt egy csornai címem, gondoltam megosztom ezt az információt a rendőrséggel, csak segít nekik. Ekkor jött a következő meglepetés. A rendőrségen nem volt ügyem folyamatban. Egészen konkrétan, senki nem tudott a telefon eltűnéséről. Miután nem hagytam magam levakarni, kiderült, hogy mivel a telefont nem ellopták, hanem én hagytam fent a vonaton (emlékezzünk vissza, 2 perc!), ezért az ügyet iktatták az "ilyen is történt a nagyvilágban, de leszarjuk" mappába és elfelejtették. Semmit sem foglalkozott vele senki. Sőt! Ki a hibás? Én. Megmagyarázták hogy vissza kellett volna mennem feljelentést tenni. Ekkor már eléggé kiakadtam és picit magasabb hangerőn beszélgettünk ketten a portással (aki mellesleg meg akarta magyarázni hogy nem bűn elrakni és nem leadni talált tárgyat), mire végre kihívott valakit aki totál PR emberke benyomását keltette (a szövege alapján legalábbis). Ő megnyugtatott hogy telefont nem mérnek be, csak a filmekben, a telefont nem ellopták, hanem elhagytam, meg amúgy sincs erőforrásuk arra hogy ezzel foglalkozzanak. Javasolta hogy tegyek feljelentést nagyértékű jogtalan eltulajdonítás miatt, aztán majd idézem: "várunk".

Tehát valaki elrakja 140e Ft értékű telefonom, amire a rendőrség reakciója: Így jártál B+

Semmi sem érdekelte őket. Se az hogy milyen adataim vannak, se az hogy nyomkövető van a telefonon, semmi. Megtettem a feljelentést, oda bediktáltam mindent ami hirtelen eszembe jutott, de akkor már tudtam. Ez akkor lesz megoldva ha megoldom magamnak.

2014.03.12 - A nyomozás

Ekkorra már a kollégák és barátok (akiket folyamatosan e-mailben informáltam) is bekapcsolódtak a hajszába. Az elsődleges gyanúsítottak a takarítók voltak, de ekkor még nem tudtuk egyértelműen kizárni a vasúti személyzet többi tagját. További információkra volt szükségünk. Kiderült hogy az akkor szolgálatos takarítószemélyzet tagjai közt bizony van Csornai. Úgy gondoltam itt az ideje ellátogatni a GYSEV-hez is, elvégre is egy ilyen ügy ha nagyon feszegetem, a társaság jó hírének is árthat (ekkor már kaptam több ajánlatot is ilyen-olyan újságíró ismerősök felkeresésére). Szerencsére a cég több mint pozitívan állt a dologhoz, gyakorlatilag minden segítséget megkaptam tőlük, amire csak gondolhattam. Egyeztettük az adatokat, és kiderült hogy bizony csak egy olyan takarító van aki adott nap szolgálatban volt, és Csornán lakik. Perszer címet nem adhattak ki, de azt beszereztük volt kollégáktól, és mit ad isten, pont oda passzoló címünk lett, ahol a nyomkövető a telefon helyzetét mutatta. Innentől fogva volt egy nevünk és egy pontos címünk.

2014.03.13 - 07:36 - A fénykép

Másnap reggel a telefon ismét életjelet adott. Első dolgom volt ismét megpróbálkozni a fénykép készítéssel, ezúttal sikerrel. Volt egy fényképem a férfiról akinél a készülék volt. Ez picit elbizonytalanított minket, mert a gyanúsítottunk nő volt, a képen viszont egy férfi volt. A képet körbeadogattuk, de látszólag senki nem ismerte fel. Megelégelve a dolgot, páran az ekkorra már durván feltüzelt ismeretségből megbeszéltük, hogy 20-án lemegyünk egyet Csornára családlátogatásra. Úgy terveztük hogy a szomszédoknál bekopogtatunk a fényképpel és simán megkérdezzük tőlük nem-e ismerik fel a képen látható férfit. Azt nem feltétlen írom le hogy mit terveztünk miután megtaláltuk őket, mert az önbíráskodás csúnya dolog, meg hát ugye úgyis dolgozik az ügyön a rendőrség....khmm...

2014.03.17 - 16:05 - A megoldás

Mint kiderült, a rendőrséggel ellentétben, a GYSEV komolyan vette az ügyemet (a fényképről még nem is tudtak). Kiderült hogy behívatták "beszélgetni" az első számú gyanúsítottat és kicsit lefestették számára hogy milyen következményei lehetnek ennek az akciónak, meg hogy mit fog jelenteni ez a munkahelye számára. Mint kiderült nem ismert el semmit, holott mindent bevetettek... De eredménye mégis lett.

Épp úton voltam munkába, mikor csöngött a telefonom (mármint a tartalék telefonom). Anyám keresett, mint mondta van ott egy férfi, aki beszélni szeretne velem. Azonnal összeállt a kép, mielőtt az illető megszólalt volna, tudtam mi a helyzet. Igazam lett. Mondta, hogy meghozta a telefonom, és azt tudakolta tőlem, hogyan lehetne megoldani, hogy egyikőnknek se legyen nagyobb problémája belőle. Mivel vissza akartam kapni a telefonom, és lehetőleg egy darabban, beleegyeztem hogy visszavonom a feljelentést, amennyiben pontosan elmondja nekem hogyan történt az egész, ki vittel el, miért, mikor, stb. Kiderült, mindenben 100%-ig pontosak voltunk. Takarító néni elrakta a készüléket és a szemebe hazudott mikor kerestem náluk. Mikor az állomáson a telefonomon a riasztást bekapcsoltam, akkor már egy szekrény mélyén, egy táskában volt a készülék, azért nem hallottam.

Eltartott néhány napig, de visszakerült hozzám a készülék, és ahogy nézem ugyanolyan állapotban van mint volt, úgyhogy azt hiszem elmondhatom hogy legalább ezzel szerencsém volt.

Köszönet

Köszönettel tartozom annak a mintegy 20 barátnak, ismerősnek, családtagnak akik folyamatosan kapcsolatban voltak velem, és segítettek kideríteni a részleteket. Ezen kívül külön köszönettel tartozom a GYSEV Zrt,-nél dolgozó volt kollégáimnak, akik szintén minden segítséget megadtak, hogy a készülék előkerüljön. Tőlük kulcsfontosságú információkhoz jutottunk, amik nélkül nem tudtunk volna egyről a kettőre jutni.

Tanulság

Hogy mi a tanulság?

Csak magadra számíthatsz. A rendőrség magasról szarik rá hogy neked ugrott 140e Ft-od. Ez még mindig nem üti meg az ingerküszöbüket. Védd az elektronikai eszközeid. Nyomkövető használata sokat segít, de csak ha van ismerősöd aki segít ha "cselekvésig" fajul a dolog. Köss biztosítást. Talán hasznos lehet, bár ezt ki kellene matekozni. Barátok/Ismerősök. Nélkülözhetetlenek. Az egész "hajsza" alatt jöttek mentek a nevek, mindenhonnan jöttek tippek, hova érdemes menni, ki tudna segíteni, merre érdemes továbbmenni. Sehova nem jutottam volna ha nincs ennyi segítségem.